Ige:

1Sám 10:6 Akkor az Úrnak szelleme reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.

Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. Most Saulról, Izrael első királyáról lesz szó. 1. Hogyan kente fel őt Sámuel próféta? 2. Saul győzelmei. 3. Az engedetlenség és szörnyű következményei. 4. Saullal ellentétben Dávidtól nem vette vissza az Úr a Szt. Sz.-et. Miért? 5. Tanulságok.

1.) Hogyan kente fel Sámuel próféta Sault királlyá?

(1) Mikor Sámuel megvénhedett, Izrael népe királyt kívánt, hogy úgy legyen, mint más népeknél. Ez nem tetszett Sámuelnek. 1Sám 8,7: És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.

A nép hálátlansága és bűne ellenére az Úr kegyelmes volt, Ő maga választotta ki a királyt. Azt mondta Sámuelnek: 1Sám 9,16: Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám. Figyeljük meg az Úr indítékait! Azért adott királyt, mert megtekintette népe nyomorúságát, és a király, Saul által szabadítja meg őket a filiszteusok kezéből. Csodálatos Isten szeretete!

(2) Másnap, kora reggel, 1Sám 10,1: elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt. Így adta tudtára, hogy fejedelemmé kente fel az Úr. Aztán útjára bocsátotta, és három jelet mondott neki. Olvasd 1Sám 10,2-5. Ezek után lesz majd, amit az alapigében olvastunk: Akkor az Úrnak szelleme reád fog szállani… prófétálni fogsz, és más emberré leszel. Pontosan így történt.

Figyeljük meg, hogy nem a fejére töltött olajjal szállt rá Isten Szelleme. A felkenés olaja csak jelképezte a Szt. Sz.-el való felkenést. Ugyanígy a valóság jelképe az úrvacsorai kenyér és bor, valamint a bemerítés vize is. Jelképek, de szentül kell velük bánni, mert szent igazságokról tesznek bizonyságot.

2.) Saul győzelmei

Első győzelme az ammonita Náhás ellen volt, aki megtámadta Jábes Gileád lakóit, és úgy lett volna hajlandó békét és szövetséget kötni velük, ha mindnyájuk jobb szemét kivágatja egész Izraelnek gyalázatára. Mikor ezt Izrael tudomására hozták, a nép sírt. 1Sám 11:5-6 Saul pedig éppen a mezőről jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták neki a jábesbeliek beszédeit. És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak szelleme Saulra szálla [másodszor olv.], és az ő haragja nagyon felgerjede. Sereget gyűjtött, és megverte az ammonitákat. Jábes Gileád lakói megszabadultak. Mikor Saul meghalt, Jábes férfiai nem hagyták testét gyalázatban a filiszteusoknál. Hálából ők temették el.

Saul győzelmeiről azt írja az Ige: 1Sám 14,47-48: Miután tehát Saul átvette a királyságot Izrael felett, hadakozék minden ellenségeivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Cobeusok királyai ellen és a filiszteusok ellen; és mindenütt, ahol megfordula, keményen cselekedék. És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izraelt fosztogatóinak kezéből. Tehát elvégezte, amire Isten rendelte, hogy a népet megszabadítsa ellenségei kezéből.

3.) Az engedetlenség és szörnyű következményei

(1) Sámuel azt mondta Saulnak, 1Sám 10,8: Most azért menj le én előttem Gilgálba, és íme én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. Mikor azonban Saul a várakozás alatt szorult helyzetbe került, nem várt tovább Sámuelre, hanem áldozatot mutatott be. Mikor ezt elvégezte, megérkezett Sámuel, és amikor megtudta, mit tett Saul, azt mondta neki: Olv. 1Sám 13,13-14: Esztelenül cselekedtél…

Komoly tanulságok! 1. A szorult, kilátástalan helyzetek, a nehézségek a hitünk és engedelmességünk próbái. Ekkor nagy a kísértés, hogy ne várjunk tovább az Úrra, hanem mi magunk cselekedjünk, az Úr Igéje ellenére. 2. Rajta volt az Úr Szelleme Saulon, és nem védte meg a bűntől. Ez így van ma is! Isten gyermekeiben benne van a Szt. Sz., a bölcsesség és erő szelleme, de aki nem akar engedelmeskedni, az vétkezhet. Súlyos bűnt is elkövethet, mint amilyen Korinthusban volt. 3. A bűnnek következménye van! Saul királysága nem lett állandó. Isten másnak, Dávidnak adta. Az életét nem vette el, de a szolgálata megingott. A bűn a hívő emberek szolgálatában is nagy veszteséget okoz.

(2) Saul újabb engedetlensége. Ki kellett volna irtania az amálekitákat, embert és barmot egyaránt. De Saul megkímélte a királyt, Agágot és a barmok javát, hogy az Úrnak áldozza. Ekkor az Úr szólt Sámuelhez: 1Sám 15,11: Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. Sámuel sokáig bánkódott Saul miatt. 1Sám 16:1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt? Pál apostol is bánkódott a koronthusiak miatt: 2Kor 12:21 sokakat megsiratok azok közül, akik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, amit elkövettek. A következő esemény rámutat Saul romlottságára: 1Sám 15,12: És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, [ezt] mondván: Saul Kármelbe ment, és íme emlékoszlopot állított magának. A győzelmet a maga érdemének tekintette.

Ekkor az Úr azt üzente neki: Olvasd 1Sám 15,22-23: Megdöbbentő! Isten iránti engedetlenség olyan, mint a varázslás. Isten ellen szegülni: bálványimádás. Saul hiába magyarázkodott, Isten döntött: Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Mi, hívő emberek, akikben a Szt. Sz. van, nemcsak rajtunk, hanem bennünk van, vigyázzunk, nehogy engedetlenség miatt elveszítsük a szolgálatunkat, azt a kiváltságot, amire Isten rendelt.

(3) A következő bibliai rész már arról szól, hogy Sámuel az Úr utasítására királlyá kente Dávidot. 1Sám 16,13: És attól a naptól fogva az Úrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is. Saul már csak külsőleg volt király. A valódi király Dávid lett!

(4) Azt olvassuk rögtön ezután, 1Sám 16:14 És az Úrnak szelleme eltávozék Saultól, és gonosz szellem kezdé gyötörni őt, [mely] az Úrtól [küldetett]. Micsoda szörnyűségeken ment át Saul ezek után! Dávid ezek ellenére irgalmasságot cselekedett vele, és megkímélte az életét. De a végén már nem szólt Saulhoz az Úr, és szorultságában halottidézőhöz ment. Végül a fiaival együtt a megölték a háborúban éppen a filiszteusok, akiket neki kellett volna legyőznie, és népét megszabadítania az uralmuktól, hiszen éppen erre a feladatra kapta a királyságot.

Nagy figyelmeztetés ez számunkra is! Az Úrnak való engedetlenség nyomorúságba taszít minket is! Féljük az Urat, és legyünk engedelmesek!

4.) Saullal ellentétben, Dávidtól nem vette vissza az Úr a Szt. Sz.-et. Miért?

Tudjuk, hogy Dávid is engedetlen volt, igen nagy bűnt követett el. Emberi mércével mérve nagyobbat, mint Saul. De igen tanulságos, ki hogyan viselkedett!

Saul védte magát, nem volt bűnbánata, sőt még a bűnét sem látta. Azt mondta Sámuelnek: 1Sám 15,13: Én végrehajtám az Úrnak parancsolatát.

Dávid elismerte a bűnét, és mélységes volt a bűnbánata. Olvasd Zsolt 51,1-14.

Saul öntelt volt. Ahogy olvastuk, emlékoszlopot állított magának.

Dávid megalázkodott az Úr előtt. Sok-sok győzelme volt, de nem állított magának emlékoszlopot, mert tudta, hogy a győzelem nem az ő érdeme, hanem az Úr kegyelme. Elismerte, hogy bűne miatt tőle is el kellene, vegye az Úr a Sz. Sz.-ét. Látta, mi történt Saullal, és ezért könyörgött: Zsolt 51:13 Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent szellemedet ne vedd el tőlem.

Saul ragaszkodott a királysághoz, ezért üldözte Dávidot.

Dávid az Úrhoz ragaszkodott, nem a királyi méltósághoz. Alázattal elfogadta bűnei következményeit, jogosnak tartotta, hogy menekülnie kellett a fia, Absolon elől. 2Sám 15:25-26 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nekem azt, és az ő sátorát. Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, amint neki tetszik.

5.) Tanulságok

1. Az Úr Szelleme rajta volt Saulon és Dávidon is, de nem védte meg őket a bűntől. Ez így volt pl. Korinthusban, és így van ma is! A Szt. Sz. halk és szelíd hangját figyelmen kívül lehet hagyni, és akkor vétkezünk.

2. Nagyon fontos, hogy mit teszünk a bűneinkkel! Saul nem ismerte el, Dávid igen, és összetört a súlya alatt, megalázkodott, az Úrhoz jött irgalomért. Ezt tegyük mi is, mert Zsolt 51:19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh, Isten nem veted te meg!

3. A bűnnek következménye van! Akkor is, ha az Úr előtt megalázkodunk, és megbocsátja. De annak még súlyosabb a következménye, ha nem alázkodunk meg. Akkor gonosz szellem fog gyötörni, mint Sault. A bűn a hívő ember szolgálatában és bizonyságtételében nagy veszteséget okoz.

4. Kérdés: Kerülhet-e ma egy hívő ember, akiben Szt. Sz. van, olyan helyzetbe, hogy gonosz szellem gyötri, mint Sault? Tudom, hogy erre sokan azt felelik, hogy nem, mert Isten Szelleme bennünk nem enged teret a gonosz szellemnek. De az Igében mégis ezt olvassuk: Olvasd 2Kor 11:3-4 más szellemet vesztek, amit nem vettetek! Testvérek! Engedetlen hívő emberekben látható ez a más szellem, és annak a rombolása. Ne fuvalkodjunk fel, és ne legyünk könnyelműek! 1Kor 10:12 Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa (=vigyázzon), hogy el ne essék!

Befejezés:

Alapigében azt olvastuk, hogy más emberré leszel. Mit jelent ezt? Én úgy értem, hogy Saul a rajta lévő Szt. Sz. által olyat tett, amit másképpen nem tudott volna megtenni. Prófétált, győzött az ellenség felett. De csak addig volt más ember, amíg engedett a Szt. Sz.-nek. Mi, akikben él a Szt. Sz., hasonlóképpen más emberré válunk. De ott marad a testünkben a bűn, és ha nem engedelmeskedünk az Úrnak, a Szt. Sz. figyelmeztetésének, vétkezhetünk. Legyünk Istent félők, engedelmesek és alázatosak! Maradjunk a Szt. Sz. vezetése alatt! Ámen.